Megérkezett a nyár, és vele együtt a szúnyogok is. Szerencsésnek mondhatom magam, mert engem nem szeretnek, a kislányomat viszont annál inkább!
Így hát - cseppet sem meglepő módon - a végeláthatatlan vakarózások, a szúnyogcsípés-számolgatások és -kenegetések ihlették ezt a nyári mesénket. Meséljétek szeretettel!
Kicsi Tacsi kalandjai - Szúnyogcsípés
Forró nyári nap volt. A Tacsi család az egész napot a hűvös Tacsiházban töltötte. Csak estefelé merészkedtek ki, amikor már kellemesebb volt az idő.
- Vacsorázhatnánk a teraszon! - javasolta Apa Tacsi.
Anya Tacsi beleegyezően vakkantott egyet:
- Vau! Nagyon jó ötlet!
Anya Tacsi finom bundáskenyérrel örvendeztette meg a családot. Körbeülték a kerti asztalt és jóízűen falatozni kezdtek.
Egyszer csak halk zümmögés ütötte meg a fülüket. A következő pillanatban Kicsi Tacsi apró szúrást érzett a pocakján. Odakapott. Egy éhes szúnyog próbálta megcsípni épp, de Kicsi Tacsinak sikerült elkergetnie.
Ám egyre több és több szúnyog érkezett, és végül már nem győzték elhessegetni őket. Összeszedték hát a vacsorájuk maradékát, és bemenekültek a Tacsiházba.
Odabent Kicsi Tacsi vakarózni kezdett. Először csak a pocakja viszketett, aztán már a mancsa is, majd a háta, a farka vége és az orra hegye... mígnem Kicsi Tacsi úgy érezte, hogy minden porcikája ég, szúr, viszket.
- Jól összecsipkedtek a szúnyogok! Máris bekenjük! - nyugtatgatta kicsinyét Anya Tacsi.
Anya Tacsi hozta is a csodabalzsamját, ami szinte minden bajra gyógyír volt, és egyenként kenegetni kezdte a piros dudorrá nőtt szúnyogcsípéseket Kicsi Tacsi testén.
- Egy, kettő, három, négy... - számolta Anya Tacsi, miközben fehér kenőcsöt tett a piros dudorokra. Végül tizenhét csípést számoltak össze Kicsi Tacsin.
- Pöttyös lettem, mint a dalmaták! - nevetett fel Kicsi Tacsi, amikor végignézett magán. És valóban, a csodabalzsam fehér pöttyöket hagyott Kicsi Tacsi barna szőrén, mintha nem is tacskó, hanem egy mesebeli, pöttyös kölyökkutya lett volna.
Közben Anya Tacsi is vakarózni kezdett.
- Most én kenem be a te csípéseidet! - mondta Kicsi Tacsi. Nyomott egy adag csodabalzsamot a mancsába, és kenegetni kezdte vele az anyukáját. Közben ugyanúgy számolta a csípéseket, mint korábban Anya Tacsi az övéit. - Egy, kettő, három, négy... nyolc, nincs is több?! Csak nyolc?
- Úgy látszik, engem nem szeretnek annyira a szúnyogok, mint téged! - nevetett Anya Tacsi.
A csodabalzsam gyorsan hatott, enyhítette a viszketést. Így Kicsi Tacsi és Anya Tacsi hamarosan abba is hagyta a vakarózást.
Ekkor Apa Tacsi jelent meg az ajtóban, megállás nélkül vakarózva. Először a csodabalzsamra, majd Kicsi Tacsira és Anya Tacsira nézett, és reménykedve megkérdezte:
- Az én csípéseimet is bekeni valaki?!
Kicsi Tacsi és Anya Tacsi egyszerre nyúltak a csodabalzsamért és együtt bekenték Apa Tacsi mind a tizenkét szúnyogcsípését.
További mesékért keressétek fel honlapunkat, vagy Facebook oldalunkat:
