Ezt a mesét tavaly ilyenkor írtam. Akkor egyik napról a másikra szünetet rendeltek el az oviban és itthon maradtunk az 5 éves kislányommal.
Egy napig keseregtem, aztán elkezdtem mesélni.
Meséltem arról, hogy mi történik velünk épp. És ahogy sorra születtek a mesék, egyre jobban éreztem magam, mert volt célom: szórakoztatni az otthon maradt kisgyerekeket és szüleiket.
Kicsi-Tacsi kalandjai - Itthon maradunk
Egy langyos márciusi reggelen Kicsi Tacsi önfeledten játszott a Tacsiház kertjében. Anya Tacsi mosolyogva figyelte kicsinyét. Apa Tacsi a fák ágait metszette a kellemes időben.
Hirtelen szárnycsapkodás hangjai ütötték meg a fülüket. A kerítésre egy fekete, fényes tollú madár szállt le, akit a környéken csak Vészhozó Varjúként ismertek.
– Kár, kár, kár, hatalmas hóvihar közeleg! - újságolta. - Akkora hó fog esni, hogy ki sem tudtok majd mozdulni a házatokból! Kár, kár, kár! - azzal már repült is tovább.
Kicsi Tacsi ujjongani kezdett örömében, mert nagyon szerette a havat. Anya Tacsi és Apa Tacsi egymásra néztek. Hitték is, nem is, amit a varjú mondott. Tanakodtak egy ideig, végül úgy döntöttek, jobb az óvatosság. Apa Tacsi elszaladt a sarki boltba, és annyi ennivalót vásárolt, amennyit csak elbírt. Nem feledkezett meg a WC-papírról sem!
Egyre türelmetlenebbül várták, hogy kiderüljön, igaza lesz-e a varjúnak. Amikor végül az első hópelyhek táncolni kezdtek a levegőben, Kicsi Tacsi is táncra perdült örömében. Kicsit ugyan furcsállta, hogy most esik a hó, épp amikor már beköszöntött a tavasz, de ez nem akadályozta meg abban, hogy minden pillanatát kiélvezze a különös időjárásnak.
Anya Tacsi, Apa Tacsi és Kicsi Tacsi együtt szánkózott és hógolyózott egészen addig, míg le nem ment a nap. Eljött az ideje, hogy eltegyék magukat holnapra.
Másnap reggel Kicsi Tacsi első dolga volt, hogy szaladjon az ablakhoz megnézni a havat. De a fehér hótakaró eltakarta előle a kilátást! Igaza lett a varjúnak: se ki, se be!
Kicsi-Tacsi pityeregni kezdett a csalódottságtól. Ő bizony most azonnal ki akar menni és játszani akar odakint a hóban! De Anya Tacsi leült mellé és miközben a hátát simogatta, kedvesen vigasztalni kezdte:
– Tudom, hogy nehéz ez most neked. Hamarosan újra kimehetünk, csak egy kicsit kell türelmesnek lennünk! És nézd csak, mennyi szép játék van idebenn is!
A szeretgetéstől Kicsi Tacsi lassan-lassan megnyugodott és lelkesen kiáltott fel:
– Akkor bújócskázol velem?!
– Hát persze! - felelte az anyukája.
És addig bújócskáztak, fogócskáztak és ugróiskoláztak a lakásban, míg teljesen ki nem fáradtak.
A második napon Apa Tacsi javaslatára bábokat készítettek és elbáboztak minden királyfis, királylányos és boszorkányos mesét, ami csak az eszükbe jutott.
A harmadik napon Anya Tacsi lisztet, tejet és tojást tett az asztalra, majd Kicsi Tacsival palacsintát kezdtek sütni. Mikor elkészültek, lekvárral, túróval, kakaóval töltötték meg a palacsintákat és hatalmas lakomát csaptak.
De a negyedik napon Kicsi Tacsi búskomoran ébredt.
– Nézzük meg, ki lehet-e már menni! - javasolta és már szaladt is a bejárati ajtóhoz.
Ám ahogy Kicsi Tacsi kinyitotta az ajtót, rögtön egy adag jéghideg hó zúdult a nyakába. A hótorlasz még mindig az ajtó tetejéig ért!
Kicsi Tacsi lerázta magáról a havat. Épp mint amikor egy jókora hógolyó talál el - gondolta. Megtetszett neki az ötlet és elkurjantotta magát:
– Hógolyózzunk!
Anya Tacsinak válaszolni sem maradt ideje, mert egy hatalmas hógolyó találta el az orrát. Apa Tacsinak sem kellett több! Ő is beállt hógolyót gyúrni. Hatalmasakat kacagtak játék közben.
De Kicsi Tacsi nem érte be ennyivel:
– Építhetnénk hóembert is! - javasolta.
– Itt, a szoba közepén? Neeem! - rázta a fejét határozottan Anya Tacsi. - Gyorsan elolvadna és minden csupa víz és hólé lenne tőle!
– Kérlek, Anya Tacsi! - könyörgött tovább Kicsi Tacsi. - Olyan jó móka lenne!
Ekkor Apa Tacsi előállt egy mentőötlettel:
– Mit szólnátok, ha a fürdőkádban építenénk meg a hóembert!? Ott nem baj, ha elolvad, hisz lefolyik a lefolyón.
Anya Tacsi végül beadta a derekát. Apa Tacsi hozott egy sárga vödröt, abban hordta be a havat a fürdőszobába, ahol Anya Tacsi és Kicsi Tacsi lelkesen építette a hóembert. Végül sikerült az előtt elkészülniük vele, hogy a hó teljesen elolvadt volna. Kicsi Tacsi nagyon boldog volt.
Közben kisütött a nap és meleg sugaraival olvasztani kezdte a hatalmas hótömeget odakint. A Tacsi-család a következő napokban még készített pár hóembert a fürdőkádban, ezzel is segítve a napocska dolgát. Hamarosan elolvadt az összes hó, és újra el tudták hagyni a Tacsiházat. Ezután az otthoni kaland után a szabadban töltött időt még értékesebbnek érezték, mint korábban.
Eltelt egy év. Több mint 20 mese, számtalan színező és egy mesekönyv született ez alatt az idő alatt.
Most ismét itthon maradtunk. És még mindig mesélünk. Sokat. Mert így könnyebb.
Tartsatok velünk!
