Történt egyszer, hogy a kislányom hajnalban felébresztett, ami még önmagában nem lenne furcsa, hiszen szinte minden napom így indul. Ami viszont különlegessé tette ezt az esetet az az volt, hogy köszönés helyett izgatottan közölte velem: épp most látott egy pillangót repkedni a szobában!
Hittem is neki, meg nem is, elvégre túl sötét volt még ahhoz, hogy tisztán lehessen látni, mi van a szobában, és akár álmodhatta is. De a kislányom váltig állította, hogy tényleg látott egy pillangót, úgyhogy mikor kivilágosodott, elkezdtük keresni a lakásban a hívatlan látogatót.
Ebből a kalandunkból született meg aztán a mese, mely az Éjjeli lepke címet kapta. Meséljétek szeretettel!
Kicsi Tacsi kalandjai - Éjjeli lepke
Kicsi Tacsi mindig hajnalban ébredt. És miután felébredt, mindig felébresztette Anya Tacsit. Anya Tacsi ilyenkor fáradtan nyitotta ki a szemét, majd szinte azonnal be is csukta, és próbált aludni tovább.
Nem volt ez máshogy azon a hajnalon sem, amikor Kicsi Tacsi halk neszezésre ébredt. Már kezdett ugyan világosodni, de a hálószobában még félhomály volt. Kicsi Tacsi körülnézett a szobában. Addig-addig meresztette a szemét, amíg meg nem látta, honnan jön a hang. Egy pillangó szárnycsapásai keltették a zajt, amint keresztülrepült a szobán.
- Anya Tacsi, ébredj! - Kicsi Tacsi izgatottan keltegette anyukáját.
Anya Tacsi fáradtan kinyitotta az egyik szemét, majd gyorsan be is csukta.
- Korán van még, kicsinyem...
- De láttam egy pillangót! Itt bent, a szobában!
Erre nem csak Anya Tacsi, de Apa Tacsi is kinyitotta a szemét.
- Komolyan?!
- Egy pillangót? - kérdezték szinte egyszerre.
Kicsi Tacsi a szekrény felé mutatott: - Igen. Arra repült.
Anya Tacsi elhúzta a függönyöket, így a kelő napocska fénye bevilágította a szobát. Körbenéztek, de nem látták a pillangót. Anya Tacsi benézett a szekrénybe, Apa Tacsi pedig az ágy alá, de néhány kóbor porcicán kívül semmit sem találtak.
- Lehet, hogy egy éjjeli lepkével van dolgunk?! - morfondírozott Apa Tacsi. - Azok röpülnek éjjel, a sötétben, és bújnak el nappal...
- Akkor nem is fogjuk látni többé? - szomorodott el Kicsi Tacsi.
- Dehogynem! Előcsalogatjuk! - kiáltotta elszántan Apa Tacsi. - Csak valami finom, édes csalétek kell hozzá!
Kicsi Tacsi szaladt is a konyhába és elővette a édességes dobozát. Volt benne sok finomság: csokik, cukrok, kekszek, drazsék. Egy kígyó alakú, színes gumicukrot választottak, amit Apa Tacsi fellógatott a lámpára. Édes illata azonnal betöltötte a lakást.
- Most már csak várnunk kell estig! Ha tényleg éjjeli lepkével van dolgunk, csak sötétedés után bújik elő. - jelentette ki Apa Tacsi és ment is a dolgára. Anya Tacsi is ment a dolgára. És mivel Kicsi Tacsinak nem volt semmi más dolga, leült és várta, egyre csak várta, hogy a pillangó előbújjon a rejtekhelyéről.
Kicsi Tacsi egész nap le sem vette a szemét a lámpára akasztott gumicukorról. Mikor mégis le kellett vennie a szemét róla, mert például el kellett mennie pisilni, vagy meg kellett ennie az ebédet, megkérte Anya Tacsit vagy Apa Tacsit, hogy addig ők figyeljék, jön-e a pillangó.
Így telt el az egész nap.
Miután megvacsoráztak, lekapcsolták az összes villanyt és hárman együtt, összebújva várták az éjjeli lepkét. Nem kellett sokáig várniuk. A telihold ragyogó fényében hirtelen egy gyönyörű pillangó körvonalai bontakoztak ki. Kecsesen rászállt a gumicukorra, ott egy pillanatra megpihent. Aztán a hold fénye felé fordult és kirepült a nyitott ablakon.
Kicsi Tacsi ámulva nézett utána.
További mesékért keressétek fel honlapunkat, vagy Facebook oldalunkat:
