Egyik nap sétálás közben egy kis, lila virágot találtunk a kislányommal az út közepén. Valaki kihúzta gyökerestül, így hervadtan, elhagyatva feküdt ott. A kislányom kérésére hazavittük és elültettük a virágoskertben. Sokáig úgy nézett ki, hogy minden gondoskodásunk ellenére sem marad meg.
Ez a történet ihlette legújabb mesémet:
Kicsi Tacsi kalandjai - Virág
Kicsi Tacsi és Anya Tacsi bevásárlásból tartottak hazafelé. A zöld kosárka, amibe a vásárolt holmit vitték, igen nehéz volt, Anya Tacsi már alig várta, hogy hazaérjenek vele. Kicsi Tacsi azonban úton-útonfélen megállt felszedni egy szép kavicsot, megcsodálni egy színes virágot, megbámulni egy elsuhanó madarat vagy pillangót.
- Nézd, Anya Tacsi, ott egy katicabogár! - kiáltott fel boldogan Kicsi Tacsi. - Pont a házunk felé repül!
- Induljunk gyorsan utána, hátha utolérjük! - javasolta mosolyogva Anya Tacsi.
Már épp továbbindultak volna, amikor Kicsi Tacsi észrevett valamit nem messze tőlük, az úton. Közelebb ment. Egy kis, lila virág volt az, szárastul, levelestül, gyökerestül. Elhagyatva, hervadtan feküdt a földön.
- Nézd, Anya Tacsi, egy virág!
- Ó, vajon hogy került ide, az út közepére? - tűnődött Anya Tacsi.
- Hazavihetem? - kérdezte reménykedve Kicsi Tacsi.
Anya Tacsi beleegyezően vakkantott egyet a kicsinyének:
- Vau! Otthon elültetjük a virágoskertünkben. Hátha akkor új erőre kap!
Kicsi Tacsi úgy emelte föl a földről a virágot, mintha a világ legdrágább kincse lenne. Óvatosan vitte egészen hazáig.
Mikor hazaértek, Anya Tacsi kipakolta a kosárból a vásárolt holmit, utána fogta az ásót és egy kicsi lyukat ásott vele a virágoskertbe. Kicsi Tacsi beletette a virág gyökerét a lyukba, aztán együtt betemették.
- Így. Most már csak meg kell locsolni! - mondta Anya Tacsi.
Kicsi Tacsi szaladt is a locsolókannáért, vizet töltött bele a kerti csapból és megöntözte a frissen elültetett virágot.
Kicsi Tacsi minden nap meglocsolta a virágoskert összes növényét, köztük a kis, lila virágot, és várta, egyre csak várta, hogy kiviruljon. Eltelt egy hét is, de a szirmai és levelei még mindig ugyanolyan kókadtak, hervadtak voltak, mint amikor megtalálták.
Egyik nap Apa Tacsi fütyörészve szedte a málnát a bokorról, mikor megakadt a szeme kicsinye szomorú ábrázatán.
- Mi a baj? - kérdezte kedvesen.
Kicsi Tacsi a virágoskertre mutatott.
- A lila virág… még mindig nem érzi jól magát…
- Mutasd csak! - Apa Tacsi közelebb ment és megvizsgálta az erőtlenül lógó szirmokat és leveleket. - Tudom, hogy nagyon ügyesen gondoskodsz a növényekről, Kicsi Tacsi! - dicsérte meg Apa Tacsi, majd azt kérdezte: - Mit gondolsz, tudnál ennek a kis virágnak még több szeretetet adni? Az biztosan segítene neki, hogy jobban érezze magát!
Felderült erre Kicsi Tacsi arca, mert már tudta, mit kell tennie. Hozott magának egy kis széket és odaült a lila virág mellé. Megsimogatta, megszeretgette, megölelgette, pont úgy, ahogy a szülei szokták őt. Közben sokat dicsérte, kedves szavakat suttogott neki. Aztán elénekelte az összes dalt, amit csak ismert. Amikor Kicsi Tacsi kifogyott az énekből, hozta a kedvenc mesekönyveit és azokból mesélt a virágnak.
Így telt el az egész nap.
Mikor elérkezett az este és vele a lefekvés ideje, Kicsi Tacsi elbúcsúzott a lila virágtól szép álmokat kívánva neki. Megígérte, hogy holnap újra találkoznak.
Másnap reggel Kicsi Tacsi első gondolata a virág volt. Kiugrott az ágyból, és már szaladt is megnézni, hogy van.
Már messziről látszott, hogy a lila virág csak úgy ragyog a reggeli napfényben. Szirmai és levelei is teli voltak élettel, erővel, egészséggel. Belőle lett a virágoskert legpompásabb növénye!
Mikor Kicsi Tacsi meglátta, milyen jól érzi magát a virága, hatalmas örömet és boldogságot érzett. Elhatározta, hogy ezután is elhalmozza majd szeretetével, de nem csak a kis, lila virágot, hanem az összes állatot és növényt, akivel csak találkozik.
A kis, lila virág azóta nagyon jól érzi magát nálunk, mára már szépen elszaporodott, és a virágoskertünk dísze lett.
További mesékért keressétek fel honlapunkat, vagy Facebook oldalunkat:
