Mayerling poros kis falu az osztrák fővárostól nagyjából 15 km-re, amelyről nyilván senki nem hallott volna, sőt, lehet, hogy maga a település sem jött volna létre, ha Ferenc József és Sissi fia, Rudolf koronaherceg nem szeret bele a környező dombok látványába, és nem építtet ott magának vadászkastélyt. A tragédia azonban nem ekkor kezdődött, hanem sokkal előbb. Talán a császári pár nászával, vagy az anyacsászárné szigorú elvárásaival, de az is lehet, hogy okát mindezen szereplők személyiségében kell keresnünk. Mindenesetre Rudolf érzékeny lelkű volt, mint az anyja, aki szinte soha nem volt mellette, helyette folyton saját magát kereste valahol a nagyvilágban. Az apja persze kárpótolhatta volna, betölthette volna a szülői hiányt, ahogy az sok esetben lenni szokott, de inkább semmibe vette a fiát, kizárta a politikából, a kormányzásból, és belekényszerítette egy boldogtalan házasságba Stefánia belga hercegnővel. De Ferenc Józsefet sem szabad elítélnünk, az anyja fia volt, rövid pórázon egy rideg udvarban, távolságot tartó családtagok között, elképzelhetetlen felelősséggel a vállán. Rudolf pedig csak boldog szeretett volna lenni, mint mi mindannyian. A szeretőjével, Vetsera Máriával kívánt élni, de a császár nem engedélyezte neki a válást. Rátermett jövőbeni uralkodója akart lenni országának, amihez a magyar főurak idejekorán lehetőséget is kínáltak neki: fennmaradt levelek bizonyítják, hogy egy osztrákoktól elszakadt, önálló Magyar Királyság trónjára akarták ültetni. A sors azonban máshogy rendelte.
A mai Mayerlingben néhány alacsony házikó található csak, így az ember nem tévesztheti el az egykori vadászkastélyt, ami egy kis emelkedőn áll, és leginkább egyházi épületre emlékeztet. Nem véletlenül. Ferenc József ugyanis fia halála után gondosan átalakíttatta a tragédia helyszínét, ami jelenleg a karmelita nővérek lakhelye. A szoba fölé, ahol a fiatalok holttestét annak idején megtalálták, egy kis kápolnát emeltek. Most ezen keresztül juthatunk be a háromszobás múzeumba, persze csak ha nem riadunk vissza a zárt ajtók látványától. Más hasonló helyektől eltérően itt ugyanis nem várnak tárt kapukkal bennünket. Ha be akarunk menni, bizony értünk kell az angol és német nyelven elhelyezett figyelmeztetést, mi szerint csak bizonyos időpontokban látogatható az egykori kastély, és még ha történetesen pont jókor is érkeztünk, látogatási igényünket csengetéssel kell jeleznünk. Bevallom, számomra az egész olyan szürreális volt, hogy először megfutamodtam. De aztán látva, hogy más érdeklődőket a csengőszót követően kisvártatva elnyel a kápolna, egyszer élünk alapon megpróbáltam. Nem kellett csalódnom. Alacsony, mosolygós néni fogadott. A belépő 3 euró fejenként, és kapaszkodjatok meg, ezért még magyar nyelvű leírást is kapunk! Persze csak kölcsönbe. Ezt olvasgatva azonban - bármennyire is próbáltam visszatartani – hangos hahota tört ki belőlem annál a sornál, ahol az anyanyelvünket használó, de biztosan nem magyar szerző (fordító?) arról ír, hogy Rudolf és Mária közös halállal haltak meg. Komédia a tragédiában.
A múzeumban megtekinthető az a koporsó, amiben Vetsera Máriát eredetileg örök nyugalomra helyezték a szomszéd kisváros temetőjében. Ahogy a mellékelt ábra mutatja, ez a nyugalom azonban mégsem tarthatott örökké, később kiásták, újratemették. Láthatunk személyes használati tárgyakat és fényképeket az egész császári családról. Megindító a 18 évesen elhunyt Mária fiatal arcába tekinteni, és Rudolf ravatali képén a fehér pólyával bekötözött fejen a híres-hírhedt Habsburg állat csupaszon felfedezni, amit korábbi fotókon gondosan ápol és eltakar az ismert, sötét szakáll.
Rudolf és Mária öngyilkossága nem egy amolyan modern Rómeó és Júlia történet. Ők ezt az utat választották, pedig lett volna ezer más lehetőségük. Gyávaságból? Kétségbeesésből? Kényszerből? Sosem fogjuk megtudni. De azokban az összeesküvés-elméletekben nem hiszek, melyek szerint gyilkosság áldozatai lettek. A kastély múzeumában ma is látható Rudolf feleségéhez írt búcsúlevelének fakszimile változata. A kézírás és az aláírás kétségkívül hiteles. És az iromány nagyon érdekes. Kedvesen szól hozzá, pedig ki nem állhatta Stefániát. Hiába, ez még egy másik kor volt, másfajta férfiakkal…
A mayerlingi vadászkastélyban történt események nem csak Rudolf osztrák-magyar trónörököst és fiatal kedvesét vitték a sírba, de végső soron az egész Osztrák-Magyar Monarchiát öngyilkosságba taszították. Persze kényszerállam volt, nem maradhatott fenn az idők végezetéig, mint ahogyan az akkori európai status quo sem. Hát béke poraikra.