Érzékenyítő mesét írni nagy divat manapság. Még nagyobb divat vitatkozni róla, hogy kell-e egyáltalán az óvodás korú gyerekeket “érzékenyíteni”.

A következő mesét az után írtam, hogy elolvastam a Meseország mindenkié című mesekönyv Jancsi és Juliska átiratát, ami az én érzékeny lelkemnek maga volt a horror. Félreértés ne essék, nagyon jónak tartom A boszorkány meséjét, de csak akkor olvasnám fel az óvodás korú gyerekemnek, ha szeretném, hogy ezentúl a rémálmaiban a pókok mellett patkányok is szaladgálnának - szaporítva ezzel az éjszaka ébren töltött óráink számát.

Szóval tollat ragadtam és megírtam a saját verziómat, na nem a Jancsi és Juliskából, hanem egy olyan meséből, ami az óvodás korú gyerekek számára is emészthetően, finoman világít rá arra, hogy bizony a világban vannak nálunk szegényebbek, rosszabb körülmények között élők, akiken igenis lehet és kell is segíteni a rendelkezésünkre álló eszközökkel.

Kicsi Tacsi kalandjai - Játékok

RECCS!

Apa Tacsi ijedten ugrott arrébb. Tappancsai alól egy törött kisautó darabjai kerültek elő.

- Ó! - kiáltott fel Kicsi Tacsi és sírásra görbült a szája.

- Bocsáss meg, véletlenül ráléptem! - mentegetőzött Apa Tacsi. - Megragasztom!

De Apa Tacsi nem tudta megragasztani a kisautót, annyira eltörött.

- Így már nem lehet játszani vele. El kell búcsúznunk a kisautódtól!

Kicsi Tacsi szomorkodott, búcsúzkodott egy ideig, majd Apa Tacsival közösen kidobták a törött játékot a kukába.

- Ne szomorkodj, rengeteg csodás játékod maradt még! - vigasztalta kicsinyét Apa Tacsi.

Kicsi Tacsi szaladt is a szobájába, hogy ellenőrizze, mennyi csodás játéka van még. Hamarosan azonban egy zacskóval tért vissza. A kuka felé vonszolta. Már éppen felemelte a szemetesvödör fedelét, amikor Anya Tacsi megkérdezte:

- Mit csinálsz, kicsinyem?

- Kidobom ezeket a játékokat a kukába!

- Mutasd őket! Ezek is töröttek? - kérdezte Apa Tacsi.

Kicsi Tacsi kinyitotta a zacskót és egyenként szedegetni kezdte belőle a játékokat. Előkerült a zacskóból egy szőke hajú lány baba - akit Kicsi Tacsi korábban Panninak nevezett el - majd egy lovakat ábrázoló kirakó és egy doboz színes építőkocka is.

- De hisz’ ezek teljesen jó, használható játékok! - kiáltott fel Anya Tacsi. - Miért akarod kidobni őket?

- Mert nem tetszenek...

- Á, már értem! Nem szeretnél többé játszani velük? - kérdezte Anya Tacsi, mire Kicsi Tacsi megrázta a fejét. - Rendben van. Akkor gyere, keressünk nekik valami jobb helyet, mint a kuka! Ismersz esetleg valakit, aki örülne ezeknek a játékoknak?

Kicsi Tacsi elgondolkozott. Mikor eszébe jutott barátja, a dalmatakislány, felcsillant a szeme:

- Pötyi baba sokat játszott az építőkockával, mikor itt volt! Odaadhatnánk neki!

- Ez nagyon jó ötlet! A kirakónak pedig biztosan örülnének az óvodában! Mit gondolsz?

Kicsi Tacsi beleegyezően vakkantott egyet az anyukájának:

- Vau! Szerintem is!

Így hát az építőkocka Pötyi babához került, a kirakó pedig az óvodába. Mindenki nagyon örült ennek.

- De mi legyen Panni babával? - kérdezte Kicsi Tacsi.

- Mit szólnál, ha odaadnánk egy olyan kölyöknek, akinek nincsenek ilyen szép játékai? - javasolta Anya Tacsi. - Gyere, ismerek is valakit, aki örülne neki!

Anya Tacsi beletette Panni babát a zöld kosárkájába és elindultak.

Kicsi Tacsi és az anyukája átszelték az egész Pipacsosmezőt, mire megérkeztek egy apró, rozoga házhoz az erdő szélén. Kicsi Tacsi még sohasem járt itt korábban.

A szegényes házikóban egy kedves vizslakislány lakott a nagymamájával.

Anya Tacsi bekopogott. Hamarosan kinyílt az ajtó, és megjelent a vizslalány.

- Sziasztok! - köszönt illedelmesen. - Mi járatban vagytok?

- Tessék, mostantól tiéd a babám! Panni a neve. - mondta Kicsi Tacsi, és köszönés helyett rögtön át is nyújtotta a kis vizslának a szőke babát.

A vizslakölyök először nagyon meglepődött, majd félénken elmosolygott. Megfogta Panni babát és magához szorította. Látszott rajta, hogy nagyon örül neki.

- Köszönöm! Nagyon szép baba!

Kicsi Tacsi búcsút intett a kis vizslának és Panni babának. Kicsi szívét melegség öntötte el. Boldog volt, hogy örömet okozhatott valakinek.

- Láttad, hogy örült a vizslakölyök? Panni baba is jó helyre került. - mosolygott Anya Tacsi, miközben hazafelé indultak a Pipacsosmezőn át. - Igazán kár lett volna kidobni ezeket a játékokat, nem gondolod?